A Debreceni Első Takarékpénztár első nagyberuházása volt a kétemeletes Hungária-kávéház és -bérház a főutca nyugati oldalán az akkori Kádas utca első (most Arany János utca 2. sz.) telkén.

Debrecen 1846-ban alakult első pénzintézete fejlődésének látványos szakasza kezdődött el, amikor 1875-ben elhatározták a földszintes Hungária kávéház és telke megvásárlását. A forgalmas helyen lévő sarokházban már az 1860-as években jó hírű kávéház és vendéglő működött a győri születésű nemes Tornay Ferenc és bajor származású felesége tulajdonában. Kávéházukat 1869-ben a Sáros megyéből való Geiger Martin bérelte, aki családjával és az alkalmazottakkal (2 „kávés lány”, 4 pincér, 1 cseléd) együtt lakott a házban. A másik üzletet, a vendéglőt bérlő bajorországi Mayer György vendéglős is egy háztartásban élt családjával és az alkalmazottakkal (pincér, főzőnő és több cseléd).

A 35.000 forintra becsült ingatlant árverésen, 1875. február 4-én, 27.000 forintért szerezte meg a takarékpénztár özv. Tornay Ferencné Bauer Anna örököseitől. A pénzintézet az itteni üzleteket éppúgy, mint más külsőségi és belvárosi vagyonait bérbeadva hasznosította. 1885-ben született meg az elhatározás a földszintes ház lebontásáról és helyén egy modern, kétemeletes sarokház felépítéséről. A „díszes bérház” 1886-ban kiírt tervpályázatára 16 pályamű érkezett. Közülük a fővárosi építész és mérnök egylet bírálóinak közreműködésével Gerster Kálmán (1850-1927) fővárosi műépítész terveit díjazták. 1887 márciusában vele kötött szerződést a Debreceni Első Takarékpénztár a 127.762 forintból elgondolt épület tervezésére és a kivitelezés művezetésére. A műépítészt ekkor már jól ismerték Debrecenben. Ő tervezte pl. a Füvészkert utcai iskolát és a Bem téri közkórházat.

A régi ház bontásához 1887. április 18-án fogtak hozzá és az új épület földszinti falazatával augusztus 11-én már el is készült a kivitelező „Gregersen és Fischer” fővárosi cég. „Ezen a napon helyezték be az épületbe a mauthauseni bajor gránitból csiszolt oszlopot”. Az első emelet falazását szeptember 7-én, a másodikat október 5-én fejezték be. A vízvezetékeket Knuth Károly fővárosi mester szerelte be. A két utcára néző, nyerstégla díszítéses homlokzaton a tulajdonos pénzintézet jelképeit helyezték el. A sarokrizalit falfülkébe egy stilizált méhkas, felette egy méh alakja, továbbá az oszlopfőkre a „DT” monogram került. Az épület legjellegzetesebb dísze az istenek hírnöke, az utazók és kereskedők védőszentje, a merkúrbotos, karcsú Hermész-szobor, Stróbl Alajos alkotása.

A kétemeletes ház építkezésének idejére a Miklós utca sarkán volt Frohner-házba költözött a Hungária kávéház. A bérlő, Weichinger Károly az új épület földszintjére igen hamar visszatelepítette üzletét. Kávéháza pompázatos berendezéséről az 1901-es renoválás sajtóhíreiből, Szűcs Ernő tolla nyomán értesülhetünk. „A főbejárattal szembeni falon Hungária festett alakja emelkedett, kezében a magyar címerrel. Ennek hátteréül a Lánchíd és Budavára volt, alul pedig a tudomány, a kereskedelem és a hazavédelem szimbólumai lettek megfestve. A falakat majolikára festett szép tájképek (Hortobágy) és allegorikus festmények díszítették.” Az aranyozott drapériákkal, drága csillárokkal, elegáns bútorzattal gazdagon berendezett kávéházhoz „egyetlen vidéki nagyvárosban sem volt hasonló”. Az intézményt híressé tették az itt fellépő zenekarok is. Zenés estjein játszott itt Rácz Károly zenekara, a Magyari testvérek, Kiss Béla bandája, a 39. gyalogezred zenekara, de Dankó Pista is. A forgalom növekedésének megfelelően 1905-től helyeztek ki asztalokat a kávéház előtti járdára. A ház első emeletén működött a Kereskedelmi Csarnok. Ugyanitt és a másodikon bérelte irodáit az 1890-ben létrejött Magyar Királyi Államvasutak debreceni Üzletvezetősége, amely 1895 decemberéig, a Tisza-palotába átköltözésig itt működött. Az üzletbérlő Weichinger Károly 1897-ben már az egész ház tulajdonosa volt, sőt 1907-ben a szomszédos, Piac utca 55. sz. alatti telket is megvásárolta. Két év múlva, Tóth István tervei szerint oda is kétemeletes bérházat épített, amelyet attól kezdve a sarokházzal együtt üzemeltetett.

Az 1950-es évekig maradt a kettős telek a Weichinger család tulajdonában, így a háborús épületkárokat még ők hozták helyre. Az államosított Hungária kávéház egy darabig „Népbüfé”, majd „Hungária Étterem” néven üzemelt. Utcai faportálját 1973-ban cserélte alumínium szerkezetekre a vendéglátó vállalat. 1991-ben a gyorsétterem kialakításakor az eredeti faszerkezetnek megfelelő homlokzati portálokat visszaalakították, így az épület újból eredeti elegáns megjelenését mutatja.

Papp József, 2022