Közel öt évszázada Debrecenben is megjelentek a hitújítást valló papok, akik a reformáció itteni kiteljesedéséig, 1552-ig még a ferencesekkel felváltva prédikáltak a mai Nagytemplom helyén volt Szent András templomban. Az 1530-as években – a hagyomány szerint – Bálint pap volt az első, aki Luther Márton híveként lett debreceni prédikátor. Az őt váltó Radán Balázs és utóda Dévai Bíró Mátyás is még evangélikus volt. Utóbbit egyenesen „magyar Luther”-ként emlegették. A 16. század derekán kálvinistává lett városban ezután két és fél évszázadig nincs hír evangélikusokról. Legközelebb 1796. december 11-ről tudjuk, hogy aznap Tokajból érkezett evangélikus lelkész, Budaeus György prédikált Thürring Lipótné házánál. A magát evangélikusnak vagy ágostainak valló, nagyjából 200 fős debreceni közösség 1810-ben a „Mikós utca sarkán” vett bérbe egy helyiséget imaterem céljára, ahol, állandó lelkész híján maguk a hívek végezték a szertartást, és 1821-ig évente csupán egy-két alkalommal prédikáltak itt tokaji, nyíregyházi, nagyváradi lelkészek. 1849-ben, a szabadságharc végzetes debreceni ütközetét követően a cári és császári csapatok kirabolták az imatermet és tönkretették a berendezését. A hontalanná lett evangélikusokat „a reformátusok gondozták” ekkoriban. A 46 ezer főt számláló Debrecenben 1869-ben 564-en vallották magukat ágostai evangélikusnak és évtized múlva is szinte pontosan ugyanennyien voltak (565 fő), amikor a debreceni gyülekezet a Református Kollégium oratóriumában 1882. november 12-én anyaegyházközséggé alakult. Ekkortól kezdték az anyakönyv vezetését, és béreltek imateremmé alakítható helyiséget a Kossuth (akkor Cegléd) és Sas utca sarkán. „1883-ban Materny Lajos nyíregyházi okleveles lelkész kitartó szívóssággal fogott az egyházközség szervezéséhez.” Három év múlva már orgonájuk is volt, amikor előbb a Piac utca végére, egy nagyobb bérelt házba költöztek, ahol a földszinten két tanítóval az iskola, az emeleten az imaterem kapott helyet. Végleges otthonuk telkét a Miklós utca elején is még ugyanabban az évben sikerült megvásárolni.

A Miklós utca 3. sz. alatti épületbe azonnal áttelepítették az elemi iskolát és ahhoz külső, „kényelmesebb oldallépcsőt” készítettek. A templom megvalósítására 1888-ban megalakult templomépítő bizottság Szikszay Lajos helybeli építőmestert kérte fel tervkészítésre. Debrecen tanácsa 1889. május 6-án adott építési engedélyt a templomra és a meglévő épületben lakás kialakítására. A beruházás fő támogatója özvegy Deme Mihályné 500 forintot adott és további forrást jelentett, hogy Materny Lajos lelkész „személyesen szerezte meg a Gusztáv Adolf Egyesület évekig tartó támogatását.”

A Miklós utcára párhuzamosan elhelyezett torony nélküli templom és északi oldalán a sekrestye kivitelezése Szikszay Lajos vezetésével 1889 májusában kezdődött. Négy hónappal később, augusztusban készen állt a 21 x 8,3 m külső, és 7,7 x 18,9 m belső méretű templom, amelynek természetes világítását a Miklós utcai oldalfalba helyezett öt félkör záródású ablakkal oldották meg. Az udvarból nyíló főbejárattal szemben, a templomhajó nyugati végében a „négy dór oszlopos klasszicista timpanonnal záródó oltár közepére helyezték el Haranghy Jenő sötéttónusú oltárképét. Jézusként – szájhagyomány szerint – az adományozó Nagy Józsefet festette a képre a művész és az angyalok is az Ő leányainak arcvonásait őrzik. A bejárat fölött Kiss Mór és felesége adományából emléktábla utal az építkezésre: „Isten dicsőségére emelte és helyezték el az Ág. Hitv. Egyház – 1889” „A homlokzatra kidomborított latin kereszt nyert elhelyezést, e fölé, a homlokzat csúcsára Hannel Sámuel adományozott egy csillagot”, amelyet Kulcsár Mihály egyháztag aranyozott be. A debreceni evangélikusok első templomát „1889. szeptember 1-jén Zelenka Pál főesperes és Farbakay József egyházkerületi főjegyző jelenlétében” szentelték fel.

1935-ben Fábián József debreceni építőmester munkájával tatarozták, és egységesítették a templom és az iskola Miklós utca felőli homlokzatát. 1944-ben, a szomszédos épületet ért bombatalálat miatt a szilánkok megrongálták az egyemeletes, ötszobás lelkészlak udvari falazatát, tetőzetét és a légnyomás 50%-ban elpusztította az üvegezést. A károkat az egyházközség hozta helyre. A hamarosan bekövetkező államosítások során a telek megmaradt az egyház tulajdonában, de az az iskolaépület az államé lett. Ezt követően a kedvezőtlen politikai környezetben rohamosan csökkent a hitüket nyíltan felvállalók száma. Amíg 1956-ban még 1850, addig 1975-ben már csupán 866 fő vallotta magát evangélikusnak, miközben Debrecen népessége ugrásszerűen növekedett.

A templom építésekor a főbejárat fölötti karzatra Docekal József orgonaműves szerelte át a Piac utcai imateremből az orgonát. „1925-ben ezt a régi, többször áttelepített orgonát eladták a kölcsei gyülekezetnek”. Helyére a budapesti Rieger cégtől vásárolták meg az 1925. november 8-án Geduly Henrik püspök által felszentelt két manuálos, pedálos új orgonát. A hívek számára igen kedves instrumentum az ezredfordulóra teljességgel javíthatatlanná vált, de a presbitérium 2003-ban eldöntötte, megtartják a régi orgonaszekrényt, és abba helyeztetik be az új hangszert. A nem könnyű feladatot Paulus Frigyes budaörsi orgonaépítő mester végezte el. A 14 regiszteres két manuálos korszerű mechanikus orgonát Fabinyi Tamás püspök szentelte fel 2008. január 13-án.

A hívek már a templom felszentelése után adományokat gyűjtöttek a hiányzó torony és harang megvalósításához, de az első világháborút követő infláció „elvitte” az összegyűlt pénz értékét. Azt követően viszont az újabb világháború miatt kellett jelentős anyagi áldozatokat hozni a sérülések helyreállítására. Az államosítás, majd az egy telken működő állami iskola és templom a hitéletre is nyomasztó hatást gyakorolt, csupán kisebb-nagyobb felújításokra telhetett. Köztük 1970–71-ben a Nemes Géza tervei szerinti épületrenoválás, 1974-ben a belső festések történtek meg. A régi álom, a torony megvalósítására először 1991-ben körvonalazódott valós lehetőség, amikor dr. Nemesné dr. Nagy Erzsébet megalapította az Evangélikus Gyülekezet Harangszóért Alapítványt. „Az alapítvány és az adakozók áldozatvállalása nyomán” összegyűlt anyagiakra támaszkodva határozták el a templom kibővítését. Bagi Tibor építész tervei szerint 1995 szeptemberében engedélyezte a hatóság a toronyépítést. A templomhajó hossztengelyéhez igazítva az udvar felől csatlakozó 5 x 4,15 m méretű, 22,75 m magasságú torony és benne a magyar világszabadalom, az alumíniumharang felavatására 1997. szeptember 28-án került sor.

Időközben az egyház birtokába visszakerült az iskola is, így az ezredfordulót követően eltávolíthatták a főépület oda nem illő toldalékait, felújították az iskolát és a lelkészi házon beépítették a tetőteret. Az alapítvány és az adakozók további áldozatvállalása nyomán 2014. január 26-án ismét ünnepelhetett a debreceni evangélikus közösség: Fabinyi Tamás evangélikus püspök felszentelte Gombos Miklós harangöntő mester 160 kilós új bronzharangját, amely azóta az alumínium haranggal együtt hívogatja a hívőket a templom tornyából.

Papp József, 2022