A századfordulós és a világháborúk közötti évtizedekben a Vágóhíd utca és a Vámospércsi országút környékén kiépült ipartelepek komoly vonzerőt jelentettek a Debrecenben munkát keresők számára. A nyíregyházi vasút és a mai Faraktár utca szögében a városi fatelep (falóger), a vámospércsi vasút melletti „vagongyár”, a dohánygyár és a többi üzem sok-sok új letelepedőt hozott a környékre. A Csapókert déli határán futó Kurucz utcától a vámospércsi országútig, sőt a kijjebb eső külterületek új utcái mentén is igen hamar lakóházak, lassacskán egész új városrészek épültek ki. Ezekhez szervesen kapcsolódott az országút és a vasút között a vasutasok lakónegyede, a MÁV kolónia. A Nyilastelep összefoglaló névvel azonosított városrész legnagyobb üzeme az 1898-ban 264 alkalmazottal megnyílt MÁV Járműjavító volt, ahová messze földről érkeztek munkások, alkalmazottak, közöttük igen nagy számban katolikusok. Őket és a tágabb környék mind népesebb katolikus lakosságát előbb egy 1929-ben megnyílt iskolakápolna próbálta kiszolgálni.

A végleges megoldást, az új templom felépítését a Magyar Államvasutak 1935. október 20-án aláírt telekadományozása tette lehetővé. Arra alapozva 1936. április 20-án Szabó Imre káplán vezetésével alakult meg a „Nyilastelepi Templomépítő Bizottság”. A Vámospércsi országút és a vasút között kimért telekre tervezett építkezés alapját a hívek adományai, a MÁV nagy összegű segélye, illetve a várostól kapott 100.000 db téglával teremtették meg.

Az 1938. május 4-i dátummal kiállított építési engedélyt a debreceni római katolikus egyházközség képviselőtestülete nevében dr. Lindenberger János prépost plébánosnak címezte a helyhatóság. Az összekapcsolt oldaltornyos, expresszionista stílusú templom alapkőszentelésére 1938. április 3-án került sor. Jost Ferenc okleveles építészmérnök, építőmester megvalósított tervei sok vonatkozásban a vasutas hívekre utalnak. A főhomlokzati bejárat félkörívű lépcsős terasza fölé nyerstéglából nagyméretű domborművet, a vasút jelvényét a szárnyaskereket mintázták és a „kissé domború bádogtetős” 26,5 m hosszú templombelső is inkább vasúti kocsit idéz, mint hagyományos templomhajót.

A feszített ütemű építkezésre a nyár és az ősz elegendőnek bizonyult, pedig a torony alapozásánál jelentkező talajvíz miatt változtatni kellett a szerkezeten. Lindenberger János apostoli kormányzó így is az eredetileg tervezett napon, 1938. október 16-án vasárnap felszentelhette a nyilastelepi katolikus templomot Szent István tiszteletére, az államalapító halálának 900 éves évfordulójához kapcsolódva. Az ünnepi szentmisén szólalt meg először a Szlezák László harangöntő mester műhelyében készült három új harang. A 340 kg-os Szent István nagyharang többek adományából, a középső, 180 kg-os Szent Anna és a 75 kg-os Szent Imre lélekharang Dr. Tippai Benő bőkezűségéből kerülhetett a toronyba. A templombelső egyenes záródású végfalát Márton Lajos (1891–1953) festőművész 1947-ben készült freskója díszíti. A főoltár félköríves fülkéje és benne a Szent Anna templomból származó Mária szobor természetes megvilágítására rejtett üvegtető szolgál.

A vautastemplom szolgálatára 1942-től 1950-ig a Debrecenbe harmadszor is visszatérő ferences rend tagjait kérték fel. (Először 1322-ben települtek ide Szent Ferenc követői, akik a hitújítás miatt 1552-ben távoztak a városból. 164 év után, 1716-ban tértek vissza, és 1788-ban, II. József feloszlató rendelete miatt hagyták el ismét Debrecent.) A Szent István-templom első plébánosa, Kiss Szaléz két évig szolgált a nyilastelepi templomban. (Őt 1946-ban koncepciós perbe fogták, és 1947 márciusában Sopronkőhidán vértanúhalált szenvedett.) Utóda és rendtársa Faddy Othmár javíttatta ki a templom háborús sérüléseit, és 1947-ben ő építette fel a sekrestyét. A szerzetesrend feloszlatását követően „világi” római katolikus plébánosa lett az egyházközségnek.

A templomnak Németországból ajándékozták az 1952-ben az M. Weise Plattling cég által készült két manuálos, 19 regiszteres orgonát. A beépítést és a felújítást Ferencz József egri orgonaépítő mester végezte el 1997-ben. A templomkertbe a nagycserei hívek 1946-ban építettek új keresztet a Petőfi téri katolikus ispotály 1944. június 2-án lebombázott romjai között épségben megmaradt korpusz számára. A virágos templomkert másik oldalán 2013-ban, a templom 75 éves jubileumán avatták fel Bíró Lajos szobrászművész alkotását, Szent István egészalakos bronzszobrát, államalapítónk első önálló debreceni szoboremlékét.

Papp József, 2022