Az 1746-ban elkészült Szent Anna templom után közel két évszázadig nem épült új római katolikus templom Debrecenben. A második latin szertartású katolikus templom a Csapókert és vonzáskörzete számára készült. Telkét a Kassa (ma Kassai) út jobb oldalán, a laktanyával szemben, a Csapókert hajdani kapuja előtti zsibvásártérből szakították ki, a korábban adományozott telken felépült katolikus iskola mellett. Az eredeti elképzelés szerint a főbejáratra széles út vezetett volna a Kassai útról, ahonnan jelenleg a középiskola teljesen eltakarja a templomot.

A csapókerti római katolikusok számára 1928-tól tartottak szentmiséket az iskolakápolnában. A hívek lelki gondozója, Kummergruber Emil piarista tanár 1934 januárjában kezdeményezte egy templom vagy kápolna megvalósítását, és a megalakult Templomépítési Bizottság elnöki tisztét is ő látta el. Felkérésükre a város építési helyet ígért, és bár a telekadományozás jogi eljárása csak 1935. december 5-én zárult le, már április 27-én kiadta a polgármester az új templom építési engedélyét a „debreceni római katolikus egyházközség tanácsa elnöke, dr. Lindenberger János prépost plébános, apostoli kormányzó” címére. A tervezésre felkért három építész közül Jost Ferenc okleveles építészmérnök, építőmester tervét javasolták megvalósításra. A latinkereszt alakú toronnyal tervezett templom építésze és szerkezetének tervezője a kivitelezés felelős vezetésére is megbízást kapott.

Az építkezés anyagi fedezete több forrásból származik. „Néhai Spett Gyula rokonai”, Karácsonyi János püspök és egy „névtelen adakozó” jelentős adománya mellé hatósági engedéllyel gyűjtést rendeztek, amelyhez még a református lakosok is szép számban csatlakoztak. Az így összegyűlt pénzeszköz elegendőnek bizonyult az épület felépítésére, a templombelső berendezésére pedig nagy sikerű hangversenyek bevételeiből teremtették elő az anyagi fedezetet.

A 20x11 m belső nagyságú és 9 m belmagasságú templom kivitelezése 1935. június 3-án kezdődött és 1936. június 10-ig tartott. Az alapkövet 1935. június 10-én, pünkösd hétfőjén szentelte fel uzdróczi Zadravecz István püspök a helyi egyházi méltóságok kíséretében, hatalmas tömeg érdeklődése mellett. A munkálatok java része 1935-ben, a belső padozat lerakása, az üvegezés és a befejező munkák a következő év tavaszán készültek el. A főoltár, a gyertyatartók, a szobor, a padok egy része a „Svetits zárda nővéreinek” ajándéka, és az oldalfalakon ma is látható keresztút képei „17 ismeretlen nő” adománya volt. A berendezés és felszerelés után 1936. június 14-én Jézus Szíve tiszteletére szentelte fel a templomot Zadravecz püspök, dr. Lindenberger János apostoli kormányzó közreműködésével. A feldíszített templom előtti téren összegyűlt mintegy hatezres tömegnek Kummergruber Emil piarista atya, az első plébános tartott szentmisét. A templomban 1942-től a ferences atyák miséztek, akiknek 1950-es kényszerű távozása óta egyházmegyei papok látják el a pasztorációt.

A 15,4 m magas kereszt formájú toronyba Weszelovszky Gábor, Boros Bertalan, Kari János és Balogh József adományából 1936. október 25-én helyezték el és szentelték fel a Szlezák László műhelyében öntött 175 kg-os harangot. Két év múlva ugyanott öntötték a 95 kg-os kisharangot Vincze András és a 278 kg-os nagyharangot, özv. Konkoly Gézáné ajándékaként. Megszentelésükre 1938. szeptember 8-án került sor. Jelenleg csak a két kisebb harang van a toronyban, a legnagyobb a világháború áldozatául esett.

Papp József, 2022