Debrecen 20. század előtti külsőségének egyik legidősebb épülete a „Tiszántúl egyetlen barokk temetőkápolnája".

A másfél évszázados kényszerű távollét után Debrecenbe visszatérő katolikusokok temetője 1717-ben nyílt meg a város kerítésén kívül, Boldogfalva ősi temetője és a Homokkert keleti oldalai mellett, a Diószegi országút két ága (a jelenlegi Vágóhíd és Budai Ézsaiás utcák) közé eső dombos részen. A városi hatóság a plébános kérésére jelölte ki az új kegyeleti helyet: „T. plebanus Ketzer István úr két betegje lévén gyanakszik meghal, ha nem egyik másik. Temető helyet kíván a Szent Anna utczai kapun kívül.” A katolikus temetőről 1777-ben feljegyezték, hogy az mintegy 3 holdnyi területű és „a Szent Anna utca kapujától 235 ölnyire [mintegy 850 m] fekszik. /…/ Körül van árkolva.”

A temető legmagasabb pontjára 1774-ben gróf nagykállói Kállay János a Tiszántúli Kerületi Tábla elnöke, a Szent Keresztfa tiszteletére „provinciális barokk stílusú” családi kápolnát építtetett. Nagyné A szaképítész Nagyné Újvárosi Magdolna 2005-ös szakdolgozatában tett megállapítása szerint a „debreceni Római Katolikus temetőkápolna kialakítása sok azonosságot mutat a nagykállói Római Katolikus templom kialakításával (a derékszögű törésvonalak nélkülözése, a sarkok tükrös gömbölyítése, a hegyes végű sarokdomborítás és az erős törésvonalak ellágyítása), ezért feltételezhető, hogy a debreceni Római Katolikus temetőkápolna építésze is [az olasz – P.J.] Giuseppe Aprilis volt, aki debreceni német katolikus kőművesek (Rauchbauer Mátyás, Schackinger Listman, Bauer József) és téglaégetők bevonásával építette fel a kápolnát”. A tanulmány leírása szerint a „kápolna alsó dongaboltozatos kriptarészébe – melyben nyolc sírkamra van – a főhomlokzat előtti terepszintről lehet bejutni. A kisméretű kápolna szintjére az épület főtengelyére szimmetrikusan elhelyezett, íves alaprajzú lépcsőkarok vezetnek. A négyzetalaprajzú kápolnatér feletti kosáríves csehsüveg boltozat csegelyei homorú háromrészes párkányfejezetes sarokpillérekre támaszkodnak. A hajónál egy lépcsővel magasabb félköríves szentély negyedgömb boltozattal fedett. A homlokzati fal közelében elhelyezett huszártorony a füles timpanonnal megemelt homlokzatot igen hangsúlyossá teszi.”

A temetőkápolna kifestésére utal, hogy feljegyzések szerint 1825-ben ismét felszentelték. Újra festéséről 1876-ból értesülünk, amikor a kápolna akkori gondozója Nadányi Sándorné, aki később a végrendeletében is jelentős összeget áldozott a kápolnára, „másodízben festette ki több mint 200 forint költséggel” (Chilkó, 1877). Jelentősebb változást jelentett, amikor a századforduló előtti újabb felújítás alkalmával a kápolna íves lépcsőfeljárója fölé előtetőt építettek.

1932-től, a debreceni köztemető megnyitásával egyidőben bezárták a város református és katolikus temetőit és az elkövetkező években a Szent Anna utcai katolikus temetőből is számtalan elhunytat helyeztek át az új temetőbe. A megmaradt sírok elhagyottá váltak, sőt a funkcióját vesztett temetőkápolna szentélye a világháború során meg is rongálódott, amelyet még a katolikus egyház hozott helyre. A földtulajdont tekintve Debrecen birtokából államosított és városi kezelésbe került kegyeleti park elhagyottságának megszüntetésre több elképzelés is született. Végül az 1962-ben elvégzett részleges állagmegóvási munkálatok során – „engedélyes tervek nélkül” – lebontották a lépcsőfeljáró fölötti utólagosan készült előtetőt.

A további külső és belső restaurálási munkálatok már a műemléki szakhatóság égisze alatt 1963-ban elvégzett feltárások alapján készültek. A kápolnából ekkor a 19. századi padsort Mikepércsre, a római katolikus Jézus Szíve kápolnába vitték, és a kápolnatér faláról az ismeretlen alkotótól származó hármas tagozatú keretezett festményt a Szent Anna székesegyház hátsó, hittantermi folyosója falára helyezték át. A következő évtizedben a kegyeleti park legdélibb részét elválasztották a temetőtől, azon középiskola és lakónegyed épült fel. Az 1986-ban készült újabb helyreállítási tervek szerint ismét megújuló kápolna közvetlen környékét kerítéssel választották le a többi temetőrésztől.

Az ezredfordulót követő évtizedben az időközben újból rossz fizikai állapotba került műemlék épületet 2005/2006-ra a római katolikus egyház és Debrecen város együttműködésével helyreállították, bekerített közvetlen környezetét rendezték.

Papp József, 2022