Az építések sorrendjében tízedik debreceni református templom a város ősi belterületének nyugati peremén, a hajdani Mester utcai kapun kívül, a Csigekert sarkán 1937–38-ban létesült. Főbejárati lépcsője előtt, a mai város egyik legforgalmasabb terén hat utca közvetlenül, további öt a közelben csatlakozik. Az építkezés terének belváros felőli oldalán egyrészt tekintélyes polgárházak, másrészt a külvárosi, ún. taksás telkek keskeny házai álltak. A külsőség felől, a Vénkert sarkán a szélmalomból lett Hortobágy gőzmalom, szemközt a Pesti utca és a Bartók Béla (akkor Pozsony) út szögében a magyar királyi Gyermekmenhely (most kórház) nagy épülete magasodott.

Az első világháborút követő időszakban Debrecen református lakosságát öt templom szolgálta. A Nagytemplom, a Kistemplom, a református Ispotály temploma, a Verestemplom és az Árpád téri templom együttes befogadóképessége hamar szűkösnek bizonyult a mind népesebb városban. Főleg a gyorsan fejlődő kertségek, újonnan alakult telepek voltak ellátatlanok, így a harmincas években szinte egyszerre jött létre a Kerekestelep, a Homokkert, a Nyilastelep és a Csapókert református temploma. A város keleti és déli részei után a nyugati félen is sürgető volt egy templom és kiszolgáló létesítményeinek felépítése. A leendő Mester utcai templom vonzáskörzete igen nagy területű volt, magába foglalta a belső városhoz tartozó Mester utca és környéke utcáin túl a Vénkert, Újkert, Csigekert, Köntöskert, Hatvan utcai kert, sőt a Téglavető (mai Nagysándortelep) népességét is.

A város akkor még egyetlen református presbitériuma 1928-ban határozta el, hogy a Homokkert, a Nyilastelep és a Mester utca lakossága részére templomokat épít. Kérésükre Debrecen törvényhatósági bizottsági közgyűlése az 1929. április 4-én tartott ülésén foglalkozott a három templom helyének kijelölésével, telkeik kialakításával, azoknak az egyház részére való adományozásával. A Mester utcai templom helyét a nyugati városrészben a Csigekertnél, a Honvédtemető utca és a Böszörményi út szögében egy bérbe adva hasznosított városi tulajdonú telekből jelölték ki és az ingatlant köztérré minősítették. Viszont az akkori nehéz anyagi körülmények nem tették lehetővé a beruházás azonnali elkezdését.

Nem tudni meddig húzódott volna a templomépítés ügye, ha „elő nem áll egy törzsökös cívis család derék kézműves sarja”, Tóth Lajos, 62 esztendős magányos kályhás mester, aki nagy értékű felajánlást tett. Árvatartó alapítványként egyháza nevére íratta a Péterfia utca 40., a Károly Ferenc József út (most Füredi út) 8. és 8/A. sz. alatti házas telkeit, az újkerti Jerikó utcán lévő szőlőjét és Cucán öt hold „ház után való” földjét. Bár a holtig tartó haszonélvezetet fenntartotta magának, így is megtehette az egyháztanács, hogy az új vagyonok fedezetével kölcsönbe vehette a szükséges összeget a tervezett templom felépítéséhez, hogy az adományozó még életében imádkozhasson az új templomban. A presbitérium az 1937. május 26-án tartott közgyűlésen 80 ezer pengős költségkeretet különített el a célra. Az „ajándékozónak is helyeslésével és nagy örömére” szolgáló döntéshez kapcsolódva Tóth Lajos egy harang öntésének költségeit is elvállalta. Az egyház június 5-én fordult kérelemmel a városhoz, a templomhoz megígért 200 négyszögölnyi telek átadásáért. Június 17-én határozott a város, hogy a kijelölt ingatlanból annyi telket ajándékoznak, amelyen a templom és körülötte egy széles járda elfér. A templom építési engedélye, dr. Vida Szűcs Imre műszaki tanácsos kézjegyével 1937. december 10-én már az egyház kezében volt, amikor december 28-án dr. Kölcsey Sándor polgármester és Makláry Károly református püspök aláírta a szerződést a telek egyházi tulajdonba adásáról.

Az egyházi templomépítési bizottság Csanak József építészmérnök magyaros-eklektikus templomtervét fogadta el megvalósításra, és vele kötött szerződést a kivitelezés vezetésére is. A templomalapító Tóth Lajos kályhás mester az akkori református felfogáshoz képest szokatlan kívánsággal állt elő: keresztábrázolást szeretett volna látni a templomban. A tervező műépítész oldotta meg a problémát, latin kereszt formában rendezte el a templom két hajóját. A főhajó 26,52 x 11,26 m, a kereszthajó 20,72 x 13,26 m területének találkozásában 12 x 12 méteres központi tér alakult ki 8, illetve 9 m belmagassággal. A csillaggal együtt 40 m magas torony falazatát 21, a kettős toronysisakot 19 m magasságúra tervezte. A rajzokat vári Szabó Tibor városi főmérnök láttamozta, és pótlólagos szilárdsági számításokat kért a tervezőtől.

Az építés és felszerelés

A templom alapkövét 1937. augusztus 18-án helyezték el. A föld-, kőműves-, kőfaragó-, vasbeton-, ács- és burkolómunkákra az akkoriban több templomot is építő „Tóth testvérek építészmérnökök, építőmesterek, Debrecen, Kétmalom utca 5.” cég vállalkozott. Ismert helybeliek voltak a többi szakmunka kivitelezői is. Vitéz Ónody János volt a tetőfedő, a lakatos szerkezeteket Posta István, a bádogozást Bucsy Imre készítette. Kovács Béla asztalos, Harsányi András villanyszerelő, Kaszanyitzky Endre üveges és Szathmári András festő-mázoló működött még közre az építkezésen.

Egy esztendő múlva, 1938. augusztus 21-én vasárnap tartották a felszentelési szertartást, amelyen már szóltak a harangok is, amelyek Szlezák László harangöntő műhelyéből 1938. augusztus 14-én érkeztek meg. Az 595 kg-os legnagyobbat – a harangon lévő írás szerint – „Tóth Bálint és Kiss Zsuzsanna emlékére öntette Tóth Lajos kályhás mester, Makláry Károly püspök, Kolozsváry Kiss László lelkész, dr. Szeremley Béla gondnok és Juhász Nagy Sándor főjegyző szolgálata idején, 1938-ik évben". A középső harang 366 kg lett. Ezt „Mike János és neje Őry Erzsébet szüleik Mike Ferenc és neje Bányai Mária emlékére” ajándékozta a gyülekezetnek. „Kovács Mihály orgonista kántor” fizette a 187 kilós kisharang elkészítését, amely "Isten nevének dicsőítésére és drága jó szülei, id. Füleki Kovács Mihály túrkevei nyug. ref. tanító emlékére” szólt a toronyból.

A három harang csak néhány évig maradhatott együtt, mert a legkisebbet a 2. világháború során hadi célokra leszerelték és elvitték. A megmaradt két harangot a hetvenes években villamosították.

A főbejárattal szemben helyezték el a szépen faragott sötétbarnára pácolt szószéket, ajtaja fölé az "istenszem"-jelképet. Angster József pécsi orgonagyáros munkája a szószék feletti karzaton a katedrával azonos stílusú orgonaszekrénybe beépített hétváltozatú orgona, amely 1940-ben szólalt meg először. Az előirányzott központi pénzösszegből már nem juthatott a templom felszerelési tárgyaira. A belső berendezés, a központi fűtés szerelési költségeit a debreceni egyházközség fedezte. A hímzett úrasztali terítőt, kelyheket, tányérokat, keresztelő kancsót zömmel 1938-ban a gyülekezet tagjai adományozták, de került ide a Nagytemplom készletéből is.

Átalakítás, az új parókia, lelkészlakás és gyülekezeti terem építése

A kellő anyagi fedezet híján, az eredeti elképzelésekkel ellentétben nem épülhetett gyülekezeti terem, lelkészlakás, parókia és iskola a Mester utcai új templomhoz. A leginkább hiányzó gyülekezeti termet, új épület helyett magában a templomban hozták létre az ötvenes évek elején Juhász Attila építészmérnök tervei alapján. 1951 novemberében vette kézhez az egyház a belső átalakítás hatósági engedélyét a bejárati karzat válaszfallal történő lerekesztéséhez. A munkálatokat Kristóf János kőműves mester végezte.

Az ezredfordulóig kellett várni a Mester utcai református egyházközségnek, hogy felépülhessen a parókia és a lelkészlakás, amelyet a templomhoz csatlakozóan, a Honvédtemető utca felőli oldalon helyeztek el. Rácz Zoltán építész tervezte a hivatali irodát, 100 fős gyülekezeti termet, tárgyalót és szolgálati lakást is tartalmazó 219 m2-es épületet. Az új létesítmény és vele a templom felújítása 2002-ben készült el.

Papp József, 2022