1888. június 10-én, ünnepélyes istentiszteleten avatták fel Debrecen negyedik református templomát a mai Méliusz téren. A korabeli Nagy-Czegléd utca végén felépült karcsú tornyos, nyerstégla-díszítéses épületet Verestemplom néven különböztette meg a Nagytemplomtól, a Kistemplomtól és az Ispotály templomától a város lakossága.

Az alapítók

Egy nemesi származású, jómódú, gyermektelen református házaspár, Szombathy István (1736–1810), 20 esztendeig Debrecen főbírója és neje Veresmarthy Zsuzsanna (1745–1819) 1805-ben és 1810-ben tett először alapítványt felekezetük érdekében. Vagyonuk nagyobb része készpénzben és adóslevelekben gyarapodott. Legnagyobb adósuk Debrecen város volt, de voltak köztük más települések, kollégiumi professzorok (pl. Budai Ézsaiás), földesúr (mint Komáromy György), szenátorok, mesteremberek, a Ghilányi csapszék „árendátora” (Kain Dávid) is. Szombathy halála után az özvegyre szállt adóslevelek kezelője Fazekas Mihály volt.

Veresmarthy Zsuzsanna 1810-ben, férje halála után azonnal végrendelkezett. Ő, hitvese akaratát is képviselve „egy belső új templom építésére” húszezer forintot rendelt, amelyet addig kell gyarapítani, amíg az „egy új templom felépítésére és tökéletes elkészítésére elégséges” lesz. A Kollégiumra, két teológia tanszék felállításához szintén húszezret adományozott. Ezeken túl 12 református árvára, özvegy papnékra és a református Ispotályra is szánt pénzösszegeket. Összesen 58 ezer forintot, a vagyon több mint felét egyházi célokra szánta. A pénzügyi viszonyok változása miatt 1813-ban pótvégrendeletet is készített, amelyben a családjára határozott meg összegeket, korlátozva az egyházi részesedést. 1819-ben bekövetkezett halála után a végrendeletek ellentmondásai miatt szembe került egymással a család és az egyház. Végül az eredetihez képest egynegyednyi összeg, 14.320 forint jutott egyházi célokra, benne a templomépítésre nem egészen ötezer forint. Az így is méltán hálás eklézsia 1827-ben kő síremléket állított az adományozóknak a „cegléd uccai ősi temetőnek város felőli nagy dombján” lévő sírjára. A temető felszámolása miatt 1920-ban újra temették a hamvakat egy megmaradt temetőrészben. A városi múzeum által megszervezett újratemetésen Dicsőfi József végezte a szertartást, aki három évtizeddel korábban az új templom első lelkésze volt.

Az építkezés

Debrecenben az 1890-es években 3 református templom (Nagytemplom, Kistemplom, Ispotályi templom) és 5 lelkész szolgálta a közel negyvenezer fős református közösséget. A szűkösség felszámolására 1883-ban egyszerre két új templom felépítéséről határozott a presbiteri közgyűlés. Az egyiket a már 1827-ben kijelölt helyen a Czegléd (Kossuth) utca végében szándékozták felépíteni. (A másik, a Csapó utcai az Árpád téren a döntést követő közel három évtized múlva valósult meg.) A Kossuth utcai új templom Szombathy–Veresmarthy alapítványa 54.000 Ft értékével 1883-ban indították el a beruházást.

A presbitérium pályázat nélkül Pecz Samu műegyetemi tanártól kért templomtervet, amelyet többszöri átalakítás után elfogadtak, és a műépítészt megbízták az építkezés felügyeletével is. A szervezésre „templom építtető küldöttség” alakult, amelynek „agya-lelke” Kiss Albert pap volt, aki országgyűlési képviselőként összekötő is volt a fővárosi Pecz Samu és a helyi építtetők között. A Debrecenben akkoriban igen szokatlannak számító formájú és szerkezetű épületre 1885-ben meghirdetett „árlejtés” eredménytelen volt, mert a helybeli építőmesterek nem mertek vállalkozni a kivitelezésre, sok esetben a terveket sem tudták értelmezni. A tervező javaslatára végül a „Gregersen és Fischer” budapesti cégtől kértek ajánlatot. Gregersen Guilbrand és Fischer Károly cége, amely akkoriban Debrecenben a dohánygyár, a Füvészkert utcai iskola, stb. építését végezte, kedvező ajánlatot adott. A tervbe vett 79 ezer forinttal szemben 71 ezer forintért elvállalta a teljes kivitelezést. Az alapkövet ünnepélyes keretek között Révész Bálint püspök és a főgondnok 1886. június 20-án helyezték el. A Fischer Károly vezetésével igen gyors ütemben folyó építkezésen október 21-én már bokrétaünnepet tartottak.

A berendezés

A bútorzatra már nem telt a Szombathy-Veresmarthy alapítványból, így arra a hívek adományait várták. (Már az építésfelügyelet díjához is kölcsönre volt szükség.) A nagylelkű felajánlások között Boros Sándor kőfaragótól való a főbejárati márványtábla. A szószékre, az úrasztalára Balázs Sándorné 200 forintot, a Cegléd utcai gazdaság több mint 600 forintot adott. A további költségekhez házanként gyűjtötték az adományokat 1705 forint eredménnyel. Az orgonaépítéshez a nőegylet szervezett 1887 májusában „orgona-virág ünnepet” a Nagyerdőn, ahol szintén gyűjtést szerveztek.

A 461,15 m hosszú ülőpadsort Nagy Péter és Nagy Sándor helyi asztalosok készítették 2790 forintért. A székek festését Fürt Adolf végezte 430 forintért. „Az úrasztalát 1000 forintért Gregersen, a szószéket 1700-ért és a papi széket 200-ért Thék Endre bútorgyáros csinálta; mindet a templom stílusában”. Budapesti toronyóra-készítő mester 150 forintért adta a 360 cm átmérőjű óralapokat. A főbejárati vaskapu az építőmester Fischer Károly ajándéka volt a sikeres építkezés emlékére. A három harangot Kövesdy János adományozta, és az 1380, 786 és 446 kg súlyú harangokat Budapesten öntette „Pozdrech utóda Thuri János” műhelyében 6224 forintért. Ezeket 1887. június 29-én húzták fel a helyükre. 1889. március 15-re lett kész Vértessy Lajos ajándéka, a toronyóra, amelyet Tóth Ferenc helybeli lakatos készített. (Zoltai Lajos megjegyzése: állítólag csak azért adott Vértessy toronyórát szomszédja, Kövesdy harangjához, hogy azt óránként üthesse, mert valamiért haragudott rá.) A közel ezer ülőhelyes templomban a tervezői elképzeléssel szemben a falak bevakolva, de festetlenül maradtak.

Az orgona megépítése is váratott magára, mert a szükséges 8165 forint nem jött össze. Végül 1894-ben „egy kisebbszerű” orgonát készített Angster József pécsi mester 3800 forintért. (A hangszert 1979-ben újították fel.) Az ólomkeretes színes üvegablakok közül a keleti karzaton lévő 1944. szeptember 17-én egy közeli bombarobbanás miatt megsemmisült, hiányát akkor egyszerű üvegezéssel pótolták.

1887. július 15-én vették át a 40,84 m hosszú és 25,62 m szélességű új templom kulcsait a kivitelezőtől. A „korai gót stílus” formavilágát követő, téglabordás keresztboltozatokkal épült templom főpárkánya 12,95, faszerkezetek nélkül falazott tornya 58,5 m magasságú. Építőanyaga „jobban kiégetett” debreceni tégla, illetve a toronysisak budapesti burkolótégla volt. (A nyerstégladíszes külső miatt emlegetik a debreceniek Verestemplom néven.) A 48 cm-es főfalak betontalpakon állnak. A torony betontalpa alá 5,5 m mélységig cölöpökkel tömörítették a talajt. A toronyfalazat alul 1,74 m, „a harangház magasságában” 0,79 m vastagságú. A templomépítés összköltsége – harangok és óra nélkül – 80.726 forint lett. 1888. június 10-én volt a 13 hónap alatt elkészült új templom ünnepélyes megnyitása. Az istentiszteleten Révész Bálint püspök mellett az agg Könyves Tóth Mihály is részt vett. 1889. december 29-én hivatalba lépett Debrecenben a „hatodik rendes lelkészi állomás”, amelyre, egyben a Verestemplom első lelkészi helyére Dicsőfi József teológiai tanárt választották meg.

Renoválás, javítás, falfestés

1928-ban süllyedések jelentkeztek az épületben a nem kellően tömörített talajban lévő régi kutak miatt. Az elferdült úrasztala és egyéb károk helyreállításakor kiderült, maga a betontalpakon álló templom nem szenvedett kárt. A félévszázados jubileumra készítette Szlezák László a jelenlegi kisebb, 561 kg-os harangot a háborúba veszett kettő helyett. Ugyanekkor, Baja Mihály lelkészsége alatt teljesült Pecz Samu tervezői álma. Az ötven évig festetlen belső falakra Dr. Csikesz Sándor hittudományi egyetemi tanár tervei szerint bibliai szimbólumok, idézetek, zsoltár-illusztrációk kerültek. A református templomok esetében páratlanul színes seccó-díszítést Haranghy Jenő készítette el 1937-re.

A falfestést a százéves évfordulóra Szilágyi Elek festőművész több évi munkával újította fel. 1957 novemberében egy szélvihar kimozdította a torony csúcsán a terméskő keresztrózsát, a vitorlát és a csillagot. A hatalmas súlyt a kihajló merevítő vas tartotta meg. A javítás 1959-ben készült el. A tetőszerkezetet 1972-ben megújították, ugyanekkor az eredeti fekete hasított terméskőpalát világosszürke eternitpala-fedésre cserélték. A homlokzat 1990–93 között eredeti szépségének megfelelően újult meg. A nappal is elegáns Verestemplom a díszkivilágítással az esti Debrecen egyik legszebb látványát nyújtja.

Papp József, 2022