„Helytállás Temploma”, „Csonkatemplom” (Révész tér)

Elődtemplom

Debrecen népe a török hódoltság idején teljes egészében a reformált vallás híve volt, és sokáig egyetlen épület, a hajdani katolikus (Szent) András templom szolgálta a gyülekezetet. Második istentiszteleti helyről a 17. sz. közepétől tudunk. A Nagy-Piacz (Piac utca) és a Német (Széchenyi) utca sarkán, a mai Kistemplom helyén a „szín”-nek nevezett építményben prédikált Vetési Sándor 1661-ben. A valószínűleg faanyagú színt a hívek adományából 1679-re építhették át téglafalakkal, amelyet ettől kezdve Kis(ebb)- másként Új Templom néven emlegettek. Formája, esetleges tornya ismeretlen. A Rákóczi-szabadságharc alatt, amikor két ízben is (1705, 1706) elmenekült a teljes lakosság, a császári katonák profanizálták (ló- és ököristállónak használták) az istenházát, berendezését tönkre tették. A helyrehozott és újraszentelt templom viszont 1719. július 17-én tűzvész áldozata lett.

Templomépítés (1719–1726, 1727–1731)

A 18. sz. első évtizedei jelentős változásokat hoztak Debrecen vallási életében. 1693-ban I. Lipót a szabad királyi városi címről kiállított oklevélben még azt közölte, hogy „épségben maradván Döbröczön városban létező egyházaknak és nemességeknek joga”. Mégis, már 1703-ban katolikus templomot akart ide építtetni. Bár erre nem került sor, de nem véletlen, hogy 1704-re új református templomot épített a város a külső Ispotályban. Évtized múlva (1712–1715) ült össze az országgyűlés, és az egyvallású Debrecent beiktatta a szabad királyi városok közé. A 108. törvénycikk – a debreceni követek tiltakozása ellenére – kemény feltételt szabott: másfél évszázad távollét után vissza kellett engedni a katolikus egyházat a településre. 1716-ban, talán tiltakozásaként „Nemzetes Bátori Szabó András városi polgár” óriási összeget és ingatlanvagyont adományozott szeretett református egyháza megerősítésére. A legnagyobb tételt „Isten Ő Felsége szent tiszteletének előmozdítására, úgymint a Kistemplomnak megújítására vagy építésére” ajánlotta. 1719. szeptember 24-én alapítványára és özvegye, Mészáros Anna hagyatékára, továbbá a gazdagabb polgárok jelentős, kispénzűek kisebb felajánlásaira alapozva rendelte el a városi tanács az új templom felépítését a leégett helyére. Idegenből fogadták fel Palczer másként Burainer Boldizsár kőművest, Kuncz Kristóf ácsot, Paraveczki György pallért. Helybeli mesterek ezúttal csak a kisebb feladatokat kapták. Az alapkövet 1720. április 22-én helyezték el, és 1721-ben már istentisztelet volt az új épületben. A zsindelyfedéses toronyra, amelybe két harang került, 1726. december 5-én helyezték fel az aranyozott rézgombot és a csillagot.

Alig készült el a kerítésfallal körített, háromhajós, barokk Kistemplom, amikor 1727. március 27-én egy újabb tűzvészben még harangjai is lehullottak a toronyból. Példaértékű gyorsasággal, ugyanabban az évben az eredeti kivitelezőkkel állíttatták helyre a főépületet. A tornyot Paur János György kőműves és Weingartner János Leopold ács 5,6 méterrel megmagasította. 1729-ben készült el a hagymakupola. A hatalmas gombra „BM” (Baranyi Mihály főbíró) névjelű zászló, 1 m átmérőjű, szintén aranyos csillag került. A újraöntött harangok behelyezésével 1731-ben ért véget a helyreállítás. Feltehetően ekkor készült a templom szokatlan, keresztirányú hármas tetőzete, amelyet egy 1752-ből való térkép és egy későbbi metszet is ábrázol. A mai tetőformát 1767–68-ban Osvald György tokaji ácsmester alakíthatta ki.

Átalakítások, megerősítések

1758-ban közadakozásból építettek karzatot a mesterlegények és a gyermekek számára. Az „otromba tégla” katedra helyett pedig Molnár Mihály asztalos mester 1790-ben készített díszes szószéket a Szombathy István adományából készült hangvető korona alá.

A laza talaj miatt gerendarácsra épült templomon alig pár évtized után szerkezeti hibák jelentkeztek. 1766-ban, amikor „meghasadozott” az épület „egyik kőlába, közel a katedrához”, testi épsége kockáztatásával készített aláfalazást négy kőműves. 1789-ben újból beomlás veszélyét kellett elhárítani: a boltozatok megsegítésére vasrudakat építettek be, gerendákat cseréltek ki és Faggyas Gáspár új állványt ácsolt a harangok számára. 1792-ben földrengésben vizsgáztak sikerrel a megerősítések, az épületben csupán kismértékű sérülések keletkeztek.

Új templom tervezgetése

A 19. sz. harmadik évtizedében ismét megrepedt a boltozat, és az épület „ütött-kopott” állapota erősen elütött a főutca új házaitól, de a templombelső sötétsége is egyre több panasz forrása lett, sőt az épület süllyedését is gyanították, pedig csupán a főutca töltődött fel körülötte. (Ma a templom padlója közel 2 m mélységben van az utca szintje alatt.) A szükséges munkálatokhoz terveket kért az egyház Pollack Mihály és Ybl Miklós pesti építészektől 1843-ban. Azonban a nagyobbszabású munkálatok helyett csupán „a tetőn toldoztak-foldoztak egyetmást” 1845-ben. A szűkös pénzügyi források bővítésére ekkor vetődött fel, hogy a templom körül megnyitandó téren boltokat kellene építeni. Bővítette a lehetőségeket, hogy 1847-ben „eskütt polgár Nagy Sándor és neje Kapros Julianna” nagy összeget adományozott a Kistemplom építésére. E jelentős pénzalap szaporítására általános gyűjtést rendeltek el.

A presbitérium 1862-ben tervpályázatot hirdetett a Kistemplom átépítésére. A beérkező ajánlatok közül Szkalnitzky Antal (a színház tervezője) teljesen új építésű templomát részesítették előnyben. A nagy eszme és az anyagi lehetőségek összevetése után, 1865-ben mégis a meglévő templom és a torony újabb javítása mellett kellett dönteni. Ekkor alakították ki az Auer András vaskereskedő özvegye adományából készülő orgona helyét a régi főbejáratban, ahol Kiszel István orgonaépítő alkotása 1880-ra készült el.

Látványos építkezésekre a templomkerítés elbontása után kerülhetett sor, amikor az utcához csatolt telekrészért 780 ezer db téglával fizetett a város. 1876-ban Gál József debreceni építész tervei szerint 12 bolt felépítésével kialakult a mai Révész tér, és romantikus neoromán stílusban átalakult a megerősített Kistemplom. A kivitelezők Szikszay Lajos és Barcsay Miklós helybeli építőmesterek voltak. A felekezet, amely továbbra sem mondott le egy új templom felépítéséről, a „templombazár” jövedelmét a jövőbeni épület pénzalapjába rendelte.

„Csonkatemplom”

A templomtorony óriási hagymakupolája fedését 1907. április 19-én szélvihar szakította fel és egy bádogdarab a bérkocsik közé esett róla. A presbitérium „a kistemplom tornya tetőzetének helyre hozatala tárgyában” azonnal bizottságot hozott létre. A vizsgálatokra felkért szakértők olyan nagyfokú korhadást és repedéseket észleltek a tartó faszerkezetben, amelyek miatt „a veszélyes toronytető lebontása és helyette ideiglenes lapos tető” építése mellett döntöttek június 18-án. Debreceni építész, Tóth István tervezte az „ideiglenes” lapos tetőt és az azt elrejtő bástyás falazatot, és ő volt a kivitelező is. Júniusban eresztették le a gombot és a csillagot, távolították el a faszerkezetet.

A csipkés falazattal és a toronyablakok cseréjével augusztusban készültek el. Kijavították, átfestették a külső falakat, és megigazították a templomtetőt. A munkálatokkal a torony magassága 48-ról 36 méteresre változott.

A 20. század harmadik évtizedében megpecsételődni látszott a templom sorsa. 1924-ben jelentős repedést és elhajlást észleltek a boltozaton. Gerendatámaszok készültek, de az épületet be kellett zárni. Neves szakértők a kétszáz éves falak lebontása mellett érveltek. Schulek János budapesti műépítész viszont a nagy múltú templom hagyományai miatt a megerősítést javasolta, mert szerinte javíthatók a szerkezet hibái. 1927-ben, amikor kiderült, hogy a válság miatt értékét vesztette az építési alap, elfogadták a tervezetet. Schulek elképzeléseit helybeli vállalkozók (Asztalos András, a Széll és fia cég) valósították meg. Kicseréltek öt pillért, és egyéb, előre nem látható munkákat is elvégeztek. A teljes külső tatarozás és az orgona javítása után 1928 szeptemberében nyitották meg a hívek előtt az ismét megújult Kistemplomot.

„Helytállás Temploma”

1860. január 11-én nagy jelentőségű rendezvényt tartottak a Kistemplomban, amelyre aranybetűs márványtábla emlékeztet a torony falán. Itt ülésezett az egyházkerület küldöttsége, tiltakozásul a protestáns egyházak önkormányzatát eltörlő, 1859-ben kiadott császári pátens ellen. A hagyomány szerint a kormánybiztos „A gyűlést a császár nevében megtiltom!” parancsára Balogh Péter püspök helyettes „A Császárok Császára nevében a gyűlést megnyitom!” szavakkal válaszolt. Az uralkodó, az országossá dagadt tiltakozás hatására pár hónap múlva visszavonta rendeletét.

Papp József, 2022