Az árokkal és sánccal bekerített régi Debrecent zömmel a 16–17. században keletkezett zárt szőlőskertek vették körül. Közülük a Homokkertet 1671-ben említik először „Szent Anna asszony utcai sorompón kívül fekvő kert” néven. Az akkori kertségben a városi polgárok szőlőültetvényei voltak. Főként saját fogyasztásra termett a gyümölcs, a zöldség, és itt készült a sajátos ízű debreceni bor is. Debrecen évszázadokon át tiltotta a letelepülést a külsőségeken, így a 19. sz. második feléig lakatlan volt a Homokkert is.

A vasútépítés (1857), majd a kiegyezés utáni iparosodás megnövelte Debrecen vonzerejét, de a belső városban nem minden érkező talált elegendő és megfizethető lakóhelyet. A beköltözők egy része a külsőségen, főleg a Csapókertben és a Homokkertben lelt illegális otthonra, amelyeket a városi közgyűlés még 1872-ben is felszámolásra ítélt. A csapókerti és homokkerti telepesek tiltakozása nyomán 1876-ban született meg a tilalmat feloldó miniszteri leirat. Mégis csak 1879-től rendeződött a kint lakók helyzete, amikor képviselőiket Tisza Kálmán miniszterelnök fogadta, aki kötelezte Debrecent az új szabályok betartására. 1897-ben a többivel együtt a Homokkert is a belterület része lett, és az 1909-es városszabályozás itt is „rendes” alakú, helyzetű telkeket, nyílegyenes utcákat jelölt ki a dűlők helyett.

Homokkert református temploma

1897-ben a több ezres, nagyobb részben református népesség miatt Debrecen város megvásárolta a mai Szabó Kálmán utca és Óvoda utca sarkának telkeit, ahol felépítették a református leány- és fiúiskolát és a községi óvodát. A felnőttek igényeire éppen 110 éve, 1904. július 10-én alakult meg –többségében vasutas, postás és kisiparos tagsággal – a Homokkerti Református Olvasóegylet. (Kövér Gyula „könyvtárnok” alig 5 év után már 600 kötetet gondozott.) Az énekkar, a színjátszó kör saját- és vendég-előadásokat rendezett a lakosság számára. Vasárnapi rendszeres református istentiszteleteket 1903. december 3-tól tartottak a Szabó Kálmán utca 33. alatti olvasóköri helyiségben.

Az önálló templom gondolata már a kezdetekben felmerült, sőt adománygyűjtésre is sor került, de 1909-ben a debreceni presbitérium nem a homokkertiek építkezését támogatta. 1929-ben alakult meg az egyházkörzeti tanács dr. Ferenczy Gyula „önkéntes lelkész” és dr. Simai Erdős József vezetésével a homokkertiek 67,5 %-át kitevő 2226 református képviseletére. 1932-ben a templomépítőként is tisztelt Kalas Ferenc lelkész számára alakítottak ki lelkészlakot a Szabó Kálmán utca 43. sz. alatt, ahol 1935-re a gyülekezeti otthon is megépült. (A több mint hat évtizedet szolgáló ház helyén 1999-ben Kálmán Ernő tervei szerint készült el a mai gyülekezeti ház és parókia.)

A templomépítés ügye is lendületet vett. A „néhány ezer” pengőnyi első pénzalaphoz újabb adománygyűjtést szerveztek. Ekkor már a városi presbitérium is magáévá tette a kezdeményezést, 40 ezer pengőben maximálva a beruházás költségét. A templomtelekről Debrecen közgyűlése hozott határozatot 1934-ben: Megvásárolták a Homokkert központjában az ún. Tőkés-féle házas ingatlant, és abból ajándékoztak építési helyet az egyháznak. Még alá sem írták az adományozási szerződést, amikor 1935 áprilisában a polgármester kiadta az építési engedélyt dr. Dolhay Imre építész tervei és szerkezeti számításai alapján. A hatósági határozat szerint módosult az eredeti terv, mert a főhomlokzatra a két ajtó helyett egyetlen főbejáratot engedélyeztek.

A templom „elhelyező és kőműves munkáira” a „Tóth testvérek építészmérnökök, építőmesterek” céggel kötöttek szerződést. A kivitelezők között volt Podlócz György bádogos, Kovács Béla és Szekeres Gyula asztalos, Király Imre lakatos, Gombácsi József festő és mázoló, vitéz Ónody János palafedő, Horváth Ferenc villanyszerelő, D. Szabó Imre üveges, és a vasszerkezetek szállítója Tóth Gyula. A munkálatok példás gyorsasággal zajlottak le. Az alapozást 1935. március 15-én kezdték el, és július 12-én már felhelyezhették a toronygombot. Az összesen 36.349 pengős költséggel felépült templom bokrétaünnepére augusztus 16-án került sor.

A belső méreteit tekintve 22x11 m alapterületű és 8 méter belmagasságú új templomot, és – a csillaggal együtt – 27 m magasságú tornyát 1935. november 10-én avatta fel Baltazár Dezső püspök. Az 500 férőhelyes belsőben a szószék az északi falra került.

A főbejárati karzaton 1936-ban készült el a kétmanuálos Angster-orgona, amelyet 2008-ban újítottak fel. A templomavatón a 212 és 103 kg-os harangok együtt szóltak a toronyból. Ezeket szülei emlékére dr. Simai Erdős József gondnok ajándékozta a gyülekezetnek. A kisebbet, amelyet a világháború alatt elvittek, 2007-ben, lengyelországi öntőműhelyben készült új, 130 kg-os haranggal pótolták Buzáky Lajosné adományából.

Papp József, 2022