A 20. század negyedik évtizedében Debrecen lakosságának 65 %-a volt református. Ez az arány Csapókertben és vonzáskörzetében 80 % volt és ötezer főt jelentett. Lelki gondozásukat már a 19. század végén is a lakhelyük közelében igyekeztek megoldani. A debreceni református egyház akkor még egyetlen presbitériuma előbb csak a lelkészlakást építette fel a Millennium téren, a domb magaslatán.

A csapókerti hívek 1934-ben kezdtek adománygyűjtést a templom megvalósítására. Két év múlva templomépítési bizottságot hoztak létre dr. Dancsházy Sándor vezető lelkész vezetésével. Debrecen város tanácsa már 1935-ben eldöntötte, hogy építési telket adományoz a közösségnek, így az egyházi vezetőség tervpályázatot hirdetett a templomra. A győztes az a dr. Dolhay Imre műépítész lett, aki a már kész lelkészlakást, és a Szabadságtelepi (Nyilastelepi) templomot is tervezte. A kivitelezéshez a hatósági engedélyt úgy nyerte el a „Debreceni református egyház gazdasági bizottsága elnöke Márk Endre”, hogy akkor még folyamatban volt a templomtelek adományozási ügye. A polgármester 1937. április 9-én kiadott határozatában előbb a telek tulajdonosaként hozzájárult a városi ingatlanon való építkezéshez, majd hatósági jogkörében eljárva megadta az építési engedélyt. Az eredeti terveken a templom tornya a bejárattól jobbra, a lelkészlakás felől van berajzolva, de az engedélyben, vári Szabó Tibor főmérnök javaslatának megfelelően előírták, hogy a „torony nem a tervbe jelölt oldalon, hanem az iskola felől” építendő.

A kivitelezés versenytárgyalásán a föld-, kőműves-, elhelyező-, vasbetonszerelő és ácsmunkákra a „Tóth testvérek építészmérnökök, építőmesterek. Debrecen, Kétmalom utca 5.” cég ajánlatát fogadták el. Tetőfedő Ónody János, bádogos Csathó Gábor, lakatos Posta István, szobafestő Szekeres István volt. Az üvegezés Kaszanyitzky Endre, az asztalos- és berendező munkák kivitelezője Szilágyi Sándor volt. A helyi hívek, korábbi felajánlásuknak megfelelően a nagy értékű kézi munkaerővel segítették a gyors kivitelezést. A 300 ülőhelyes, 486 m2-es templom és 33 m magasságú tornya alapozásához 1937. április 12-én fogtak hozzá, és a teljesen kész épületben október 2-án végeztek a takarítással. Az új templomot, alig több mint fél év után, 1937. október 31-én vasárnap, ünnepi istentisztelet keretében szentelhette fel Makláry Károly püspök.

A főbejárat feletti karzatra 1963-ban építették fel a ceglédi zsinagógából megvásárolt szép mívű orgonát. A templom főbejárata előtti 4 m széles külső tereplépcsőt és az esővíz elvezetésére szolgáló folyókát a város megrendelésére Smurák József vállalkozó 1938/39-ben készítette. A toronyban lévő 250 kg-os nagyharang Szlezák László műhelyében, 1937-ben készült. A 140–150 kg-os kisharang öntött feliratok nélküli, a készítője és a kora ismeretlen. Vésett szövege szerint a MÁV műhely munkásainak adományaként 1945-ben szerelték fel a toronyba. A harang készítési idejét Bajkó Ferenc, a harang formája és díszei alapján 1870 előtti időre teszi.

Papp József, 2022