TEMPLOMOK

Verestemplom (Méliusz tér)

Szabó Magda a dóczista növendékekhez hasonlóan a Kossuth utcai református templomban, ismertebb nevén a Verestemplomban konfirmált. A diákéveire vonatkozó iskolai értesítők tanúsága szerint a Dóczy Leánynevelő Intézet vallásos nevelésének kiemelt helyszíne az épület, hiszen a konfirmált diákok itt vettek először úrvacsorát, s időnként a tanévközi vasárnapi istentiszteleti alkalmakon is itt gyűltek össze.

„Az iskola egyházi nevelése (ami a külsőségeket illeti, azt igyekeztünk kijátszani, Agancsos barátnőm a templomban az egyenkalap alatt csavarta szőke haját gumivillába, én körömlakkot vittem a padba, és halál- megvető bátorsággal figyeltem, hogy kanyarog a lakkszag a lassú zsoltárdallam mellé, máskor meg még a miatyánk előtt kilógtunk konvojszerűen a Kossuth utcai templom hátsó oldalán, hogy elérjük a moziban az olcsó diákelőadást, ahová persze engedélyt kellett volna kérnünk) nyomot hagyott valamennyiünkben mindörökre. Nem Kálvin mester tételes hite tekintetében – a magatartásunkon.” (Termékeny sivatag)

„…megállok a Kossuth utca sarkán, s rápillantok a veres templomra… ahol az osztály biztonsága nélkül egymagam konfirmáltam – nagybeteg voltam a vizsga idején –, s ahol a kedvemért összeült külön vizsgabizottság füle hallatára úgy belesültem az Apostoli Hit- vallásba, hogy csak annyit tudtam közölni: »Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában«, aztán megálltam, és nem ment tovább, Baja nagytiszteletű úr meg, maga is költő, hasztalan várva a folytatásra, szelíden azt mondta: »Elég is az tulajdonképpen«.” (A holtig haza: Debrecen)

„Aki a növendékek közül már átlépte a konfirmáció utáni Rubicont, példátlan nevelői ethosszal és szakmai műveltséggel oktató pedagógusok elé jutott, s a növendék, ha tisztességesen dolgozott, akkora tudásanyaggal került később egyetemre, hogy csak bővítenie kellett a magával hozottakat. Anyám nem tréfált, mikor egyszer azt mondta, az egyház elrejti az elrejteni való ártatlanokat egy föld alatti, láthatatlan terrárium zugaiba, mire viszont komoly képzésre szorulunk, az ország legjobb szakemberei fognak nevelni és tanítani. A felső tagozat már nem föld alatti menedék, nem az irgalom és felebaráti szeretet kegyes menhelye, hanem mély víz, tengervíz, millió színű, boldogító akvárium.” (Für Elise)

„Akkor készültek konfirmációra Annuskával, annak az évnek a pünkösdjén, s az ajándék már konfirmációs ajándéknak is számított. Micsoda Biblia volt! Annuska percekig nem tudott megszólalni, mikor meglátta. Ugyan hol szerezhette Zucker bácsi, akit az Árva akkor látott a legboldogabbnak életében, azon a délutánon, mikor a selyemtokból kiemelte, a hártya- papírból előhámozta, és Éva elé állította a monstrum Bibliát…

Annuska alig tudott lenyelni egy falatot, csak a Biblia érdekelte. Zucker bácsi folyton a torkát köszörülte, úgy meg volt hatva, Éva pedig, az ünnepelt, fehér matrózruhában ült az asztalfőn, merev volt és hallgatag, alapjában senki nem tudta, mit szól mindehhez, az uzsonnához, a vendégekhez, a Bibliához.” (Freskó)

Keczán Mariann, 2022