SZÜLETÉS ÉS OTTHONOK

Piac utca 39. Rickl-ház

Szabó Magda anyai dédanyjának gyermek- és ifjúkori otthona. Rickl Mária szász katolikus felmenői a 18. század közepén telepedtek meg a Debrecenben, s e házban virágoztatták fel - az 1820-as évektől az ország pontjain fiókboltokat is fenntartva - a Török császárhoz címzett fűszerkereskedésüket. Az épület történetének irodalmi és történelmi vonatkozásai az Ókút és a Régimódi történet lapjain villannak fel, kopogtatós ajtórészlete pedig néhány regényben is feltűnik.

„Rickl Mária nagyapja, első számú Rickl Anselmus... Debrecenbe került, s megnyitotta óriási gyarmatáru-kereskedését a város egyik legszebb házában, a Kistemplom mellett. Ebben a boltban gyakran jártak a Párkák, sőt a kislány Lenke is, mennyezetéről egy óriási kitömött fekete hal lógott egy kötélen, ellenállhatatlanul magához nyűgözve a gyermek pillantását. E kereskedést, amely igen jól ment, Bolt a Török Császárhoz néven ismerték annak idején Debrecenben, Anselmus és Rosina nemcsak adtak-vettek, de különféle megbízásokat is lebonyolítottak az üzletükben. Szekereik beszerzés, továbbárusítás céljából bejárták az egész országot, postát is továbbítottak, különlegesen értékes küldeményeket. Kazinczy többször említi leveleiben Rickl urat, s az ő közvetítésétől reméli értékes könyvei megérkezését.” (Régimódi történet,1977)

„Rickl Mária azt mesélte az unokájának, hogy Rüdiger gróf az ablakpárkányra állította a csákóját, hogy lássák az utcáról is, orosz főtiszt lakik itt, és senki ne merje molesztálni a ház lakóit. Az ötesztendős Rickl Marit babonásan vonzotta a csákó, Rüdiger egyszer rajtakapta, amint simogatta, s odanyomta a kezébe, játsszék vele, ha kívánja.” (Régimódi történet, 1977)

„Tudtam, melyik házban élt Zelmus szépapám, aki szobáit 1849-ben, a debreceni csata előtt először Paskievics herceg, később Rüdiger gróf számára foglalták le.” (Ókút. 1970)

„...naponta sétáltattak, s csaknem minden sétánk során eljutottunk a Piac utcán. egy házig, amelynek a kapuján oroszlánfej volt. Anyám mindig felemelt, hogy meg tudjam simogatni. Olyan kicsi voltam még, mire ez a szertartás kialakult, hogy nem tudtam, mi az oroszlán, ha megláttam, azt mondtam a fejnek: kutya. Később már persze rájöttem, hogy oroszlán és az ajtódíszen kívül megláttam a házat is. Tetszett a ház, szép, régi épület volt. Itt éltek a tizennyolcadik század második felében anyám nagyanyjának a nagyszülei, itt adta le és vette át a postáját Kazinczy - hallottam. Ki volt Kazinczy? Elmesélték, elmondták azt is, milyen volt az ükapám üzlete, és mi volt a jelentősége a kalmár céhnek, amely már a tizenhatodik században is hatalom volt Európa-szerte. Évtizedekkel később vettem hasznát annak, amit akkor hallottam, amikor Kalmár Sztavriász alakját formáltam a Kiálts, város!-ban.” (Táguló világ, 1975 /Balázs Ádám interjúja/)

„Az egyik háznak vaskapuja volt, a kapun gömbölyű rézpajzs közepén oroszlán, az oroszlán szájában rézkarika. Nem tudtam én, hogy szeretlek, és azt se tudtam, hogy úgy szeretsz, ahogy szerettél, hogy olyan szemmel nézel rám, mint apám valaha anyámra. Az élmény olyan vad volt, zavarba ejtő, hogy elkezdtem rángatni a karikát, szorítottam, csavartam és bőgtem. Az utca sötét volt, csak a másik oldalon haladt valaki, egyébként egyedül voltam az oroszlánnal.” (Az őz, 1959)

„Ez a kutya hamis? - kérdezte felháborodva. - Ámító? Hát nincs meg neki mindene, füle, lába, farka? Hiszen maga felszerelt egy réz oroszlánfejet az irat-szekrényre, és imádja, és a vendégei is mind imádják, és kopogtatnak vele, mint a hülyék, holott annak az oroszlánnak még nyaka sincs, semmije, csak feje, a sok vendég meg veri vele egy olyan szekrény fáját, amiben maguk papírt tartanak. Az oroszlán, akinek nincs teste, az nem hamis, a kutya, akinek mindene olyan, mint egy kutyának, az igen? Mit hazudik itt nekem össze¬vissza, mondja nyugodtan, hogy nem kell tőlem semmi, aztán kész.” (Az ajtó, 1987)

Keczán Mariann, 2022