Térképi korválasztó
Szabó Magda
SZÜLETÉS ÉS OTTHONOK
Bethlen (Kismester) utca 11.
A Jablonczay-ház. E házban töltötte gyermek- és ifjúkorát Jablonczay Lenke, Szabó Magda édesanyja.
„A Kismester utcai ház nagy volt. Nemcsak a gyermek szemének, reálisan is az, óriási, boltos kapualja alatt kis ajtó várta a gyalog belépőket a voltaképpen kocsin vagy szekérrel való érkezésre méretezett kapuszárnyban, amely két részre tagolta az épületet. Bal felől pár lépcsőn felhágva, hosszú, keskeny szobába jutott a belépő, ahol az egész falat beborító, esernyő- és bottartóval egybeépített tükrös fogasfal fogadta a vendéget, s mint egy kalaposboltban, külön asztalkán női és férfi kalaptartók meredeztek, persze csak a családtagok használatára... Az előszobából a szalonba, onnan az ebédlőbe, az ebédlőből Rickl Mária szobájába juthatott, akit beeresztettek, e három helyiség ablakai mind a Kismester utcára néztek, pontosan azon a helyen, ahol ma a Bethlen utcai SZTK nagy épülete áll Debrecenben. Az előszobából széles üveges folyosóra nyílt az ajtó, ahonnan a család udvari szobáit lehetett megközelíteni, ezen a Párkák soha termést nem hozó, elátkozott citrom- és fügefái várták zöldre festett, füles ládákban az előbb-utóbb bekövetkező pusztulást. Rickl Mária hálószobája mellett a lányok éltek, azok szomszédságában, Kálmánka hajdani tanyáján Senior, s a valamikori vendégszobában, Senior közvetlen közelében az átkozódó Imre. A folyosóra nyíló helyiségek falain a Sánta birodalma, a kívülről fűthető kályhák vaslemezzel zárható nyílásai, az éjjeli szélben fütyülő, dudáló kulinák feketélltek.” (Régimódi történet, 1977)
„Az a bizonyos gyakran ábrázolt kapualj anyám gyerekkori otthonának picikoromban látott mély öble, ez alá álmodtam a Pilátus öregasszonyát, vagy akár a Freskóban Annuskát is, ez alatt nem nyí Jázon kutya, mikor Annuska megszökik... Mikor anyám gyermekkorát rekonstruáltam, lehetetlen volt feltámasztanom a Kémery házat annak gonosz és ostoba gőgje nélkül.” (Író és modell, 1972 /A Kortárs körkérdése/)
Polgári szalon részlete az 1920-as években
„Régen csak a húzóscsengő lógott a kapu mellett, alatta persze semmi jelzés; – mindenki tudta, kik laknak itt, a kaput meg éjjel-nappal zárva tartották. Ha valaki megrántotta a csengőt, rezegni kezdett a függöny a szalon ablakán, aztán vagy nem történt semmi, vagy ha a függönyön át történt szemlélődés eredménye kedvező volt, csattogni kezdett valami a kapu túlsó felén: futott Jolán óriási kéményseprőpapucsa. Néha nem csattogás hangzott, hanem dúdolás: szaladt Veronka, s közben dudorászott: Te más világban, én más világban, de híven őrzöm képedet...” (Disznótor, 1960)