SZÜLETÉS ÉS OTTHONOK

Domb utca 16.

Szabó Magda szüleinek első közös – 1916 és 1919 között bérelt – lakása, ahol az esküvő utáni zsúrt tartották barátaik társaságában, Debrecenben a Domb utca 16. sz. alatt volt. „A kis ember lakást vesz ki a Domb utca 16. szám alatt, a városi főmérnökkel nézeti meg, megfelelő-e minden tekintetben. Szabó Elek aggályos lakó, mert ide várja születendő gyerekét – a lakásnak kívül-belül alkalmasnak kell lennie, hogy egy kisgyerek életének első színhelyéül szolgálhasson. A főmérnök mindent megvizsgál, felméri a légköbméterek számát, benéz a kályhákba, Szabó Elek minden adatot beír a zsebkönyvébe…” (Régimódi történet)

„[Bartók Bella beszámolója az esküvő utáni zsúrról:] »Hatkor délután mentem ki a lakásukra. Már mind otthon voltak. Lenke fehér nyári ruhában olyan volt, mintha tíz évvel fiatalabb volna, nagyon szép és bájos, sugárzó, Leksi boldog és szerelmes. Mondják, hogy Zih Sándor, a református pap csodaszépen beszélt. Debrecenben a legjobb egyházi szónok. Ott volt a páron kívül a két tanú, Márk Endre az érdemrendjeivel és a mi drága apukánk, aztán én mint a barátnő, a Lenke két húga és kisfia, a Leksi két húga és két darab Sámy Laci. 12-en ültünk az asztalhoz. Tea, szendvics, torták, sütemények. Igen jól festett a mi feldíszített ezüst zsúrtálcánk, és ami rajta volt, az is jó volt. A kis Majthényi roppant el volt érzékenyülve. Evés után Sámy Laci, a nagy, remekül zongorázott, aztán Leksi a gramofonját is bemutatta. Kellemes, derült pár óra volt, fél tízkor hazajöttünk.” (Régimódi történet)

„Anyám menyasszonyarcát őrző képei mindig meghatnak.” (Régimódi történet)

„Az esküvői értesítések idejében elmentek, József gratuláló távirata helyett nászajándékot hozott a küldönc, az ibolyával teli porcelánt. A ház csendes, a házasok olyan érzékelhetően csak ketten vannak immár, hogy Jablonczay Lenke megrémül, átsompolyog a férje szobájába, ahol sosem ismert anyósa gyöngyhímzésű gyertyaellenzője áll a csepp biedermeier asztalon a torontáli szőnyeggel letakart dívány mellett, mögötte fénykép, egy falusi út, valami fák s a távolban egy templom felmeredő tornya: Köröstarcsa… Áll Jablonczay Lenke, nézi a József ajándékát, aztán hallja, hogy megnyílik mögötte az ajtó. Szabó Elek hálóinge nem látszik, földig érő tubákszín köntös van rajta, lábán török papucs. »A virágát, engedelmével, kihajítottam a szemétre, míg maga fogat mosott« – hallja a hangját.” (Régimódi történet)

„A Domb utca 16. alatti lakás novemberre már gazdát kap, Jablonczay Lenke beköltözik Kisbélával, a Rickl Mária vette bútorzat mellé megérkeznek Szabó Elek holmijai is, viszi a maga tervezte, óriási tölgyfa szekrényét, amatőr fényképész laboratóriumát, számtalan lemezét, zenegépét, erdélyi csavargásain gyűjtött régi kézimunkáit, mázos cserepeit, nagy könyvtárát a könyvritkaságokkal, Szabó János esperes faragott diófa asztalát, azokat a porcelánokat, amelyeket a Váradi- Szabó nagyszülőktől örökölt, s amelyek aztán végigkísérik majd születendő lánya ünnepeit is a különleges alkalomra terített asztal gyertyafényében. Az új otthon ablakaiban keskeny ládák állnak, harmatos üveglap alatt bennük valami meglepetésnek szánt növény, a Szabók mind nagy kertészek, az esküvő napján titokzatos vörös virágok lángolnak mindenütt, a házigazda virágai.” (Régimódi történet)

„– Még mindig nem tudom, ki volt Özseni – szólaltam meg végre. – Miért akartak engem megölni? Hány éves voltam egyáltalán? – Mama azt mondta, kettő. Anyád és Margit néni nagyjából egy időben szültek. Margit néni és Jenő bácsi lánya, Özseni egy héttel volt idősebb nálad, apáitok megegyeztek, egyik neveteket az apáétok után kapjátok, így lett Jenő bácsi és Margit néni lánya Eugénia, Özseni, neked meg Elek miatt utolsó neved az Alexia. Csakhogy te életben maradtál, és Özseni meghalt egyéves korában, elvitte az agyhártyagyulladás, és Margit néni, mint utóbb kiderült, nem bírta elviselni sem azt, hogy ő meghalt, se azt, hogy te nem. Téged az mentett meg, hogy Kenézy professzor, akinél születtél, ott volt a társaságban… Mire felélesztettek, Kenézy professzor azt állította, volt egy másodperc, mikor azt hitte, nem tud visszahozni, orvosi tekintetben halott voltál. De aztán elkezdtél visítani meg hörögni, anyukád meg elájult. …kiderült, apám szétküldte levélben a családi neveket tartalmazó disztichont, minden unoka és dédunoka abból jegyezte meg, hogy hívják a rokonait… Elek az események után írta át az eredeti hexametert. Néztem a kertet, és verslábakon gondolkoztam, micsoda igazságtalanság, hogy Margit néni kimaradt a névsorból. Még mindig gyorsan írok verset, az eredeti hexametert, amit apám kétségbeesett haragjában megcsonkított, sikerült helyreállítanom. Nem hangosan, de elmondtam magamban az igazi névsort, a tizennégy Szabó gyereket, akik közül az egyik meg akart ölni. Két Elekek, János, Emil és Laci, Béla, Lajoska, Mária, Margit, Irén, Bertánk, Veron, Ilka, Gizella.” (Özseni)

Keczán Mariann, 2022