A debreceni Piac utca és Kossuth utca sarkán álló négyutcás, klasszicista városháza a város első, eredetileg is a városigazgatás céljára készült épülete. A 19. század első felének nagy volumenű közösségi beruházása igen hosszas előkészületek után, rendkívül elnyújtott kivitelezéssel valósult meg.

A Piacz (Nagy-Piacz másként Főtér) keleti oldalán, a Cegléd (Kossuth) utca saroktelke közel fél évezrede ad helyt a város legfőbb házának. A legkorábbi, a több lakóépületből évszázadok alatt összerótt egyemeletes városháza a 18. század második felére igen rossz állapotba került. A század végén határozták el a célszerűtlenné vált ősi városháza helyett egy akkori igényeket kielégítő és a város rangját, gazdagságát is méltán érzékeltető, négy utcára néző egyemeletes városháza felépítését és elhelyezéséhez a meglévő telekrendszer átalakítását. A szabályos tégla alaprajzú, négy utcára néző új épület az ősi városháza Piac utca felőli egyenetlen telekvonalát kiegyenesítette, egyben kijelölte a Kossuth utca (akkor Cegléd utca), továbbá a Rózsa utca (Büdös köz) új beépítési vonalát, és az erre a célra megnyitandó új Városház utcát is.

A szépen elgondolt négyutcás új városháza építkezésének elindítása különböző okokból nagyon sokáig húzódott. Egyszer a város saját döntése, máskor a felettes hatóságok minősítettek fontosabbnak egyéb kiadásokat, beruházásokat. A 19. sz. második és harmadik évtizedének debreceni városfejlesztése a helyiek jövőbelátása mellett egy mérnök, a városba rendelt királyi biztosnevéhez is köthető. Bökönyi téglási Bek Pál (1761–1827) a királyi kamara meghosszabbított karjaként 1817-től haláláig töltötte be a királyi komisszári tisztet. Bek Pál hivatali idejében, 1823-ban volt az első olyan tanácskozás, amelyen a városháza kész terveiről vitatkozhatott a város vezetése,. Akkorra vette tudomásul az udvari kamara a régi hivatali épületek végleges leromlását és az új ház építésének szükségességét.

A Rózsa utca megnyitásának útjában álló paplanos-színt 1824-ben bontották el. Jó minőségű tégláiból Povolny Ferenc építőmester készítette el a majdani városháza első szakasza, a Városház utcai, ún. „tömlöczök háza” alapfalait és építette meg mellette az utcai fedett csatornát 1825-ben. Az alapokon már a következő évben elkészült Rachbauer Péter építőmester irányításával a mai épületnégyszög legidősebb része. A nehezen indult építkezés ezek után több mint tíz évig szünetelt, miközben az 1836-os földrengésben romhalmazzá vált a Piac utca felőli ódon épületegyüttes. A következő évben Povolny Ferenc vezényletével folytatódott a kivitelezés a Rózsa utcán a Városház utcától a kapuig tartó nyomdai épületszakasszal. A három bejáratos épületnégyszög még hiányzó szárnyainak Povolny Ferenc-féle terveit 1838-ban Ságody József királyi kamarai építész dolgozta át, és a kamara kis módosítással ezeket hagyta jóvá. Azok alapján építette fel a Rachbauer testvérpár (József és Péter) 1939 és 1844 között a hiányzó részeket az ősi városháza 1839-ben eltakarított romjai helyén. Povolny ezúttal a kivitelezés felügyeletét látta el. Az épületegyüttesen olvasható évszámok jól jellemzik a nem túl gyors megvalósulást. Míg a Kossuth utca felőli homlokzaton MDCCCXLII (1842), addig a portikusz közgyűlési terem alatti gömbsüveg boltozatában az 1843-as évszám olvasható, bár a ház teljes egészében csak 1844 őszére készült el, bár az új tanácsteremben az első közgyűlést, Debrecen történetének első nyilvános közgyűlését 1844. május 8-án tartották meg. Az épületnégyszöggel körbezárt udvarra nyitott emeleti körfolyosón kisebb szélfogó előterekből nyíltak az irodák. A ház földszintjén utcára nyíló irodai ablak alig volt, mivel a Rózsa utcai kaputól kiindulva, a Piac utca és Kossuth utca teljes hosszában – éppúgy, mint az ősi városházánál volt – bérbe adott üzletek foglalták el a földszint helyiségeit.

A néhány éves városháza 1849-ben különleges szerepet játszott Debrecen és Magyarország történetében. A Pestről elmenekült Országos Honvédelmi Bizottmánynak és elnökének Kossuth Lajosnak az épületben alakítottak ki szállást és hivatali helyet, sőt a Szent Korona is itt nyert menedéket. A kormányzó a Piac utcai szárny Nagytemplom felé eső emeletén, a városháza vendégszobáiban (jelenleg polgármesteri irodák) lakott és dolgozott. Az OHB tanácskozásait a középső traktusban a nagy tanácsteremben tartották.

A Szent Korona elhelyezését külön őrzés nélkül, egy nehezebben hozzáférhető részen, az emeleti folyosó másik végén, a város értékeinek, szerződéseinek és más fontos, titkos dokumentumainak rejtekhelyén oldották meg. A hol magánlevéltárként, hol titkos levéltárként emlegetett helyiség előszobájának régies, alacsony ajtaja a folyosó déli végében ma is szembeötlő. Ebből az előszobából balra, egy hasonlóan alacsony ajtó vezet a vaskos falon át a volt magánlevéltár boltozott helyiségébe. Az osztrák hatóságok 1853. július 4-én itt (is) keresték a Szent Koronát rejtő vasládát. A kutatás intenzitására jellemző, hogy „a magánlevéltár pallózata feltöretett, úgy az előszobában volt vaskemence tökéletesen széthányatott”. A Kossuth utcára 2 ablakkal nyíló, volt titkos levéltárat a 20. században alakították át vezetői irodává, és folyosói falába ekkor építettek nagyméretű, párnázott ajtót.

1848–1849-ben, a városháza udvarában gyakran zajlottak népgyűlések. A Kassai Képes Újság 1849-ben közölt le egy sokszor idézett rajzot ezek egyikéről. A képen jól látszik az emeleti nyitott árkád és egy négyoszlopos, kétereszes fedelű „szószék”, amely valójában a „tömlöczház” félemeletére vezető udvari lépcső fedett terasza volt. (Helyén a mellékhelyiségek számára 1894-ben épült udvari toldaléképület áll.)

Amint várható volt, a gyorsan fejlődő város szinte az elkészülése pillanatában kinőtte hosszú vajúdás után elkészült székházát. A nyomasztó helyszűke megszűntetése a 19. század nyolcvanas éveitől napirenden volt. Az 1894-ben kiírt országos tervpályázaton nagyszabású tervek születtek az egyemeletes épület emeletráépítéssel való bővítésére. A Millennium tiszteletére a közgyűlés el is rendelte a pályadíjas mű megvalósítását. A díszes homlokzatú, kétemeletes, tűztornyos városháza emeletráépítéssel való kialakítása végül lekerült a napirendről. A megmaradt krónikus helyhiány csökkentésére a lényegesen olcsóbb belső átalakítások mellett döntöttek. A változtatás terveit Aczél Géza városi főmérnök és Tóth István helyi építész írta alá. Miután időközben az állam megépítette új fogházát a mai Petőfi tér közelében, így a városházán felszabaduló magasföldszinti cellák helyett irodákat alakítottak ki, az alagsoriak helyére pedig a nyomdát költöztették át a Rózsa utcai szárnyból. Felettük az emeleten az árkádos, nyitott körfolyosót beüvegezték. Irodák lettek az itteni mellékhelyiségek, amelyeket az e célra épült udvari új toldaléképületbe helyezték át. Az építkezés során – évszázadnyi időre – befalazták a Rózsa utcai kaput és helyén a közlevéltár irodáit bővítették. A megszűnt bejáratot végig visszaidézték az udvar felől épült lépcső két végén, és a Rózsa utca felőli falban megmaradt funkció nélküli kerékvető kőgömbök.

A hivatal további bővítésére a Városház utca másik oldalán álló kereskedőházat vásárolták meg 1911-ben az államtól. A Kis Orbán kereskedőcsalád hajdani, a Rózsa utcáig érő Kossuth utcai épületegyüttesét 1916-ban kapcsoltak össze a székházzal a Városház utca felett megépített épülethíddal. A további terjeszkedés során 1930–31-ben a város tulajdonába került a Kossuth utca, Sas utca, és Dósa nádor tér által körbezárt valamennyi telek. Az itteni kisebb-nagyobb épületeket átalakításokkal állították hivatali szolgálatba. Közös belső udvar létesült, amelynek megközelítését a Városház utca felől oldották meg. A földszinten és a pincékben itt is városi tulajdonú vagy bérbe adott, utcára nyíló üzletek működtek. A bővítési tervek sorozata azonban továbbra sem szakadt meg. 1922-ből Borsos József és Aczél Géza tervrajzait ismerjük. Ezek szerint a két udvar felhasználásával és emeletráépítéssel oldották volna meg a bővítést. Később, egy 1934-ben kiírt országos tervpályázatból ismerjük Györgyi Dénes díjnyertes elképzelését, amelyben a mai utcavonaltól beljebb, az 1930-as szabályozás szerint elhelyezett monumentális, saroktornyos székházat álmodott a városháza helyére. Ugyanígy a meghiúsult elképzelések közé tartozik Andrássy István 1953-ban készült terve is, amely a városháza Dósa nádor tér felőli sarkán elhelyezett sokemeletes, toronyszerű irodaházat ábrázol.

A Debrecent 1944-ben ért bombatámadások, tűzérségi tüzek a városháza épületegyüttesét sem kímélték. Súlyosabb károsodás a Piac és Kossuth utcák sarka felőli épületrészt érte. Ekkor pusztult el a díszterem stukkódíszes mennyezete. A másik tömbnél a Kossuth utca és Sas utca sarkán álló ház a 20. század hatvanas éveire olyan állapotba került, hogy le kellett bontani. Az átalakítások során szintén lebontották a Dósa nádor tér és Sas utca sarkán állt kisebb házat is. A megmaradt épülethez új lépcsőházat építettek. Befalazták, és irodává alakították a Városház utca felőli kaput, és az utcáról nyíló földszinti üzlethelyiségeket. A kiszélesített Sas utca felé kinyílt hajdani udvar a közterület részévé vált.

Papp József, 2022